2014. február 17., hétfő

2. Fejezet-Kettesben

Inkább most tisztázom veletek, hogy amíg nem írom, ki, hogy más szemszöge van, addig ugyan annak a személynek lesz a szemszöge, akkor új rész akár nem :) JÓ olvasást!

Nem nagyon értettem David féltékenységét,de nagyon cuki volt tőle.
-Nyugi, Dave! Nem kell aggódnod értem. Tudok magamra vigyázni!-öleltem át, és éreztem, ahogy teste hozzásimul, az enyémhez, és karjai átfonódnak körülötte.
-Bocsi, haver-mentegetőzött Harry- a csajszi azt mondta, hogy csak barátok vagytok.
-Igen, de én nem úgy tekintek már rá.-mondta Dave, amire én felkaptam a fejem, és éreztem, ahogy lassan elpirulok.
Mikor visszafelé sétáltunk, elém fordult, és megragadta a kezem.
-Figyelj,Heidi! Én érzek valamit irántad, amit nem lehet csak úgy szavakkal kifejezni. Tudom, hogy te is érzel valamit, mert nem csak úgy "haverságból" csókoltál meg.
-Igen érzek, de ez nekem egy kicsit korai, és akkor amikor megcsókoltalak, akkor is tudtam, hogy nem szabadott volna.
-Én várok rád!-engedte el a kezem. 
Mikor szépen lassan visszaértünk, furcsa érzés fogott el. Remegtem, és a torkomban savasságot éreztem. Beleszerettem a srácba, de tényleg nagyon korai. Mikor bement kezdtem még rosszabbat érezni, és nem bírtam ki.
-David, várj! Nincs kedved esetleg ma nálam aludni?
-Komolyan kérdezed?-nézett rám szép boci szemeivel.
-Igen.-sóhajtottam.
-De, van. Ha nem bánod-mosolygott, amitől egyből elmúlt a rossz érzés.
Felmentünk a lakásomba, és csináltam forrócsokit.
-Maradt egy kis tejszínhab a szádon.-mosolyogtam-Nyugi, majd én leveszem!-közelebb mentem hozzá, és megcsókoltam, majd hátradöntött. Végig simítottam az ujjaimat az arcán,és éreztem, ahogy libabőrös lesz.
Abba hagytuk, és csak egymás szemét bámulva mosolyogtunk.
-Szeretném, ha ez egy kapcsolat lenne!-mondta egy sóhajjal együtt.
-Már az.-fogtam meg a pólóját, majd visszahúztam a számhoz.
Este betettem egy romantikus zenét, és vacsorát készítettem, de ő odasettenkedett, és hátulról átölelt, majd a karját a csoki szufléhoz nyújtotta, és csintalanul az ujját belemártotta.
-Rossz kisfiúk nem kapnak!-mondtam, és próbáltam szigorú arcot vágni, ami nem nagyon ment.
-Nem?-kérdezte mosolyogva.
-Nem!
-Nem?-kérdezte megint, majd felemelt és a konyhapultra tett, és ellopta a desszertet.
Utána futottam, és a hátára ugrottam, majd próbáltam kivenni a kezéből a szuflét. Nem sikerült. Lemásztam a hátáról, és "szomorúan" elakartam menni, mire megragadott, odafordított magához, és összecsokizta az orrom, mire beletöröltem a pólójába.
-Szóval így játszunk...-nézett mosolyogva a pólójára, majd felkapott, és egyenesen a fürdőszobához vitt, én meg sikongattam.
Letett a kád előtt, megnyitotta a zuhanyt. Futni akartam, de elkapott, és lespriccelt. Visszaakartam adni, de pont akkor csörgött a telefonja. Beszélt, majd annyit mondott,hogy a srácok(1D) ma megszállnak a kecójában.
Eljött az éjszaka, és én nem tudtam, aludni, mert David lakásából áthalasztódtak a fiúk. Gondoltam szólok nekik, hátha abba hagyják. Felkaptam egy hosszú pulcsit és átmentem. Bekopogtattam, és Louis nyitott ajtót. Mikor beléptem nem csak ők voltak ott öten, hanem ott volt az egész Little Mix,Eleanor, és Sophia is.
-Szia cica! Örülök, hogy átjöttél!-köszöntött Harry.
-Csak egy pillanatra jöttem, hogy szóljak, egy kicsit halkabban mulassatok!
-Na! Egy kicsit maradjál már!
Gondoltam nem halok bele, ha maradok egy órácskát. Ebben az órában nagyon jóban lettem Zaynnel és Liammel.
Visszaértem, és bebújtam az ágyba. Éreztem, ahogy David átölel, és közelebb húz magához, majd apró puszikat ad a nyakamra. Megfordultam, és megcsókoltam, mire megsimította a hajam, megpuszilta a homlokom, közölte, hogy ő most alszik, és megfordult.
Reggel arra keltem, hogy egy cetli van a fejemre ragasztva, egy kis felirattal: "Nekem el kellett mennem, de majd Liam elkísér téged a munkahelyedre. Délre érted jön. xx David"
Gyorsan megnéztem az órát. Még volt 1 órám, hogy kész legyek. Felöltöztem, megreggeliztem, fogat mostam, sminkeltem, kitettem a rajzaimat, és már itt is volt Liam.
Elindultunk. Útközben rengeteget beszélgettünk. Megkérdeztem, hogy mi baja a kanalakkal. Kis korában történt a dolog, és azóta megvan benne. Szegénykém.
Mikor odaértünk, elbúcsúztunk, és nyomott egy (remélem) baráti puszit, és elment.
Remegő lábakkal mentem be a rajzaimmal együtt. David nénikéje, (akit egyébként Elizabethnek hívnak) fogadott, és elkérte a terveimet. Egész munkaidőm tervrajzolással, és anyag kiválasztással töltődött el, majd David jött értem. Azt mondta, hogy meg kell ünnepelnünk az első munkanapom, ezért valami meglepetéssel készült. Már izgatottan vártam, hogy mit tervez.
Bekötötte a szememet, majd felkapott, és úgy vitt. Egy számomra ismeretlen parkszerű helyen vette le a kendőt, ami egyszerűen csodásan nézett ki. Leültünk egy bokor mögé,és a telefonjáról romantikus zenéket tett be, majd a hátizsákjából, (mivel az is volt rajta) egy takarót húzott ki, amire ráfeküdtünk, és néztük a csillagokat összebújva, majd úgy 15 perc elteltével elővett egy üveg pezsgőt, és azt is ittunk.
Éjfélkor egy különleges szám szólalt meg. Azért volt különleges, mert az David kedvenc romantkus zenéje, és ébresztő zenének állította be, úgy, hogy éjfélkor szólaljon meg.
Mikor vége lett a zenének, levettük a cipőnket és a zokninkat, majd a friss pázsiton futottunk végig, ahol bekapcsolt a locsoló. A srác felkapott,megpörgetett, majd lassan megcsókolt. Levette rólam a ruhát, és csak egy szál fehérneműben voltam, majd egy tóhoz vitt, és beledobott, majd ő is alsógatyára vetkőzött. Belemászott a vízbe, és átkarolt, majd a holdat néztük. 3 órakor kimásztunk a vízből, és David közölte, hogy hozott nekem is meg magának törülközőt.
Reggel 5kor indultunk haza. Otthon átöleltem a fiút, és mindent megköszöntem neki. Úgy látszik, hogy életem legjobb döntése volt London.

6 megjegyzés: