3. Fejezet -Az utolsó együtt töltött hét 1. rész

Reggel arra ébredtem,hogy Dave megérinti a kezemet. Milyen lusta. Csak ennyit tud? Felültem, megfogtam a pólóját és magamhoz húztam, majd megcsókoltam. Elkezdte simogatni a hátamat,majd megdöntött, ő visszafeküdt én meg rajta hasaltam. Egy ideig csókolóztunk, majd abba hagytam, és leszálltam róla. Kimentem a szobából, és a konyhába tartottam. Gondoltam összedobok egy kis reggelit a szerelmemnek.
Éppen a narancsot facsartam, mikor hátulról átöleltek.
-Mit csinálsz?-kérdezte a srác.
-Neked csinálok reggelit.-megfordultam, és megpusziltam az arcát.-Lassan indulnom kéne, elkísérsz?
-Igen. Téged bárhova!
Elmosolyodott. Édes kis gödröcskék jelentek meg az arcán. Mindig kiráz a hideg mikor mosolyog.
Megreggeliztünk és elkészülődtünk, majd elindultunk a munkahelyem felé. Mikor odaértünk, csókkal búcsúztunk, és én már mentem is dolgozni. Az egyik ruha amit én terveztem.
Délután 5-kor végeztem, és David már ott várt rám. Már akkor láttam az arcán, hogy van valami baj. Nem akartam ezt szóvá tenni, ezért csendben sétáltunk hazafelé. Megkérte, hogy jöjjek át vele a lakásába. Mikor bementünk, átöleltem, mert nagyon rossz volt látni rajta, hogy valami nincs rendben.
Leültünk a kanapéra, és láttam, ahogy magában keresi a szavakat, majd megszólalt.
-El kell utaznom 1 hétre.-mondta, mire sírógörcs fogott el, és nem tudtam mit hozzá fűzni. Ezt ő is látta, így folytatta-New Yorkban van a családom, ezért odamegyek. Elhalasztanám, csak az a gond, hogy anyukám megbetegedett, és mivel csak én tanulok orvosit a családban, csak is én tudom ápolni, ha egyedül marad. Sajnálom. De mindennap írok neked egy levelet, és várni fogom a választ.-átölelt, mire én már sírtam. Feltűrte a pólója ujját, és megtörölte a szemem, majd megcsókolt.-Még van egy hetem. Ha akarod szólok a nénikémnek, hogy addig legyen egy kis szabadságod. Együtt leszünk egész végig. Szeretlek, és nem szeretnélek többet könnyes szemekkel látni.-átölelt, és én egy darabig nem engedtem el.
Este nála aludtam, és gondolkoztam, hogy mit adjak búcsú ajándékba. Gondoltam odaadom neki az öngyújtómat. Tudom, hogy semmi értelme, de ezt még én díszítettem ki, és gondoltam, hogy örülne egy olyan ajándéknak, amit én csináltam.
Reggel apró puszikkal keltettem fel, majd odahúzott magához, és beleharapott az arcomban.
-Oh! Hát így játszunk?-kérdeztem, majd rámásztam.-Hát akkor a harc hát legyen harc! 
Lehajoltam az arcához, és beleharaptam a nyakába. Ő megfordított, és most én voltam alul.
-Innen már nincs menekvés vámpír lány.-mondta, és elkezdett csikizni. Mikor már nem bírtam tovább, megfogtam a pólóját, magamhoz húztam, és megcsókoltam.
Leszálltam róla, és lefeküdtem mellé, majd hátulról átölelt.
-Mi különlegesek vagyunk együtt. Te vagy a másik felem. Sosem éreztem így még senki iránt.-mondta, mire kicsordult egy árva könnycsepp a szememből.
-Én sem éreztem még így senki iránt. Ezért lesz szörnyen nehéz nélküled 1 hónapon át.
-Ha eddig kibírtad nélkülem több évig, akkor most is menni fog.
-De akkor még nem ismertelek. Ez így nem fair!
-Gyere, keljünk ki az ágyból! Mára terveztem valamit, ahol csak mi vagyunk.
Könnyes szemmel keltem ki az ágyból,de egyből jobb kedvem lett, mert a srác hátulról felkapott, és a két kezében vitt ki a szobából.
-De hülye vagy!-röhögtem.
-Ha azért vagyok hülye mert szeretlek, akkor én már mehetnék a dili házba-mosolygott.
Megreggeliztünk, és felvettünk valami lazát, majd David elővette a gördeszkáját, és azon mentünk el arra a helyre, amit mondott. Kezét átfonta a csípőmnél, és úgy irányította a gördeszkát. Csodás érzés volt. A kellemes szellő lágyan simította az arcomat.
A Big Bennél álltunk meg. A hátulsó részén volt egy ajtó.
-Nincs egy csattod?-kérdezte, majd kiszedtem a hajamból egyet, és azzal kinyitotta az ajtót.
Felgyalogoltunk az órás részhez, és ott voltunk. Ott volt pár szék és pár asztal. Két széket egymással szemben tettünk az asztalhoz, amit a David hátizsákjából kiszedett vörös terítővel terítettünk le, majd vörösbort nyitott, és bekapcsolt egy gyönyörű zenét. Tényleg csak ketten voltunk ott. Hogy ez a srác miket nem tud kitalálni? Viszont egy dologtól féltem.Attól, hogy bajba fogunk kerülni.

2. Fejezet-Kettesben

Inkább most tisztázom veletek, hogy amíg nem írom, ki, hogy más szemszöge van, addig ugyan annak a személynek lesz a szemszöge, akkor új rész akár nem :) JÓ olvasást!

Nem nagyon értettem David féltékenységét,de nagyon cuki volt tőle.
-Nyugi, Dave! Nem kell aggódnod értem. Tudok magamra vigyázni!-öleltem át, és éreztem, ahogy teste hozzásimul, az enyémhez, és karjai átfonódnak körülötte.
-Bocsi, haver-mentegetőzött Harry- a csajszi azt mondta, hogy csak barátok vagytok.
-Igen, de én nem úgy tekintek már rá.-mondta Dave, amire én felkaptam a fejem, és éreztem, ahogy lassan elpirulok.
Mikor visszafelé sétáltunk, elém fordult, és megragadta a kezem.
-Figyelj,Heidi! Én érzek valamit irántad, amit nem lehet csak úgy szavakkal kifejezni. Tudom, hogy te is érzel valamit, mert nem csak úgy "haverságból" csókoltál meg.
-Igen érzek, de ez nekem egy kicsit korai, és akkor amikor megcsókoltalak, akkor is tudtam, hogy nem szabadott volna.
-Én várok rád!-engedte el a kezem. 
Mikor szépen lassan visszaértünk, furcsa érzés fogott el. Remegtem, és a torkomban savasságot éreztem. Beleszerettem a srácba, de tényleg nagyon korai. Mikor bement kezdtem még rosszabbat érezni, és nem bírtam ki.
-David, várj! Nincs kedved esetleg ma nálam aludni?
-Komolyan kérdezed?-nézett rám szép boci szemeivel.
-Igen.-sóhajtottam.
-De, van. Ha nem bánod-mosolygott, amitől egyből elmúlt a rossz érzés.
Felmentünk a lakásomba, és csináltam forrócsokit.
-Maradt egy kis tejszínhab a szádon.-mosolyogtam-Nyugi, majd én leveszem!-közelebb mentem hozzá, és megcsókoltam, majd hátradöntött. Végig simítottam az ujjaimat az arcán,és éreztem, ahogy libabőrös lesz.
Abba hagytuk, és csak egymás szemét bámulva mosolyogtunk.
-Szeretném, ha ez egy kapcsolat lenne!-mondta egy sóhajjal együtt.
-Már az.-fogtam meg a pólóját, majd visszahúztam a számhoz.
Este betettem egy romantikus zenét, és vacsorát készítettem, de ő odasettenkedett, és hátulról átölelt, majd a karját a csoki szufléhoz nyújtotta, és csintalanul az ujját belemártotta.
-Rossz kisfiúk nem kapnak!-mondtam, és próbáltam szigorú arcot vágni, ami nem nagyon ment.
-Nem?-kérdezte mosolyogva.
-Nem!
-Nem?-kérdezte megint, majd felemelt és a konyhapultra tett, és ellopta a desszertet.
Utána futottam, és a hátára ugrottam, majd próbáltam kivenni a kezéből a szuflét. Nem sikerült. Lemásztam a hátáról, és "szomorúan" elakartam menni, mire megragadott, odafordított magához, és összecsokizta az orrom, mire beletöröltem a pólójába.
-Szóval így játszunk...-nézett mosolyogva a pólójára, majd felkapott, és egyenesen a fürdőszobához vitt, én meg sikongattam.
Letett a kád előtt, megnyitotta a zuhanyt. Futni akartam, de elkapott, és lespriccelt. Visszaakartam adni, de pont akkor csörgött a telefonja. Beszélt, majd annyit mondott,hogy a srácok(1D) ma megszállnak a kecójában.
Eljött az éjszaka, és én nem tudtam, aludni, mert David lakásából áthalasztódtak a fiúk. Gondoltam szólok nekik, hátha abba hagyják. Felkaptam egy hosszú pulcsit és átmentem. Bekopogtattam, és Louis nyitott ajtót. Mikor beléptem nem csak ők voltak ott öten, hanem ott volt az egész Little Mix,Eleanor, és Sophia is.
-Szia cica! Örülök, hogy átjöttél!-köszöntött Harry.
-Csak egy pillanatra jöttem, hogy szóljak, egy kicsit halkabban mulassatok!
-Na! Egy kicsit maradjál már!
Gondoltam nem halok bele, ha maradok egy órácskát. Ebben az órában nagyon jóban lettem Zaynnel és Liammel.
Visszaértem, és bebújtam az ágyba. Éreztem, ahogy David átölel, és közelebb húz magához, majd apró puszikat ad a nyakamra. Megfordultam, és megcsókoltam, mire megsimította a hajam, megpuszilta a homlokom, közölte, hogy ő most alszik, és megfordult.
Reggel arra keltem, hogy egy cetli van a fejemre ragasztva, egy kis felirattal: "Nekem el kellett mennem, de majd Liam elkísér téged a munkahelyedre. Délre érted jön. xx David"
Gyorsan megnéztem az órát. Még volt 1 órám, hogy kész legyek. Felöltöztem, megreggeliztem, fogat mostam, sminkeltem, kitettem a rajzaimat, és már itt is volt Liam.
Elindultunk. Útközben rengeteget beszélgettünk. Megkérdeztem, hogy mi baja a kanalakkal. Kis korában történt a dolog, és azóta megvan benne. Szegénykém.
Mikor odaértünk, elbúcsúztunk, és nyomott egy (remélem) baráti puszit, és elment.
Remegő lábakkal mentem be a rajzaimmal együtt. David nénikéje, (akit egyébként Elizabethnek hívnak) fogadott, és elkérte a terveimet. Egész munkaidőm tervrajzolással, és anyag kiválasztással töltődött el, majd David jött értem. Azt mondta, hogy meg kell ünnepelnünk az első munkanapom, ezért valami meglepetéssel készült. Már izgatottan vártam, hogy mit tervez.
Bekötötte a szememet, majd felkapott, és úgy vitt. Egy számomra ismeretlen parkszerű helyen vette le a kendőt, ami egyszerűen csodásan nézett ki. Leültünk egy bokor mögé,és a telefonjáról romantikus zenéket tett be, majd a hátizsákjából, (mivel az is volt rajta) egy takarót húzott ki, amire ráfeküdtünk, és néztük a csillagokat összebújva, majd úgy 15 perc elteltével elővett egy üveg pezsgőt, és azt is ittunk.
Éjfélkor egy különleges szám szólalt meg. Azért volt különleges, mert az David kedvenc romantkus zenéje, és ébresztő zenének állította be, úgy, hogy éjfélkor szólaljon meg.
Mikor vége lett a zenének, levettük a cipőnket és a zokninkat, majd a friss pázsiton futottunk végig, ahol bekapcsolt a locsoló. A srác felkapott,megpörgetett, majd lassan megcsókolt. Levette rólam a ruhát, és csak egy szál fehérneműben voltam, majd egy tóhoz vitt, és beledobott, majd ő is alsógatyára vetkőzött. Belemászott a vízbe, és átkarolt, majd a holdat néztük. 3 órakor kimásztunk a vízből, és David közölte, hogy hozott nekem is meg magának törülközőt.
Reggel 5kor indultunk haza. Otthon átöleltem a fiút, és mindent megköszöntem neki. Úgy látszik, hogy életem legjobb döntése volt London.

1 Fejezet- A találkozás

*Heidi szemszöge*

London. Az a hely ahol egy új élet várhat.
Már lázasan pakoltam ki a taxiból, és mikor már minden cuccom megvolt azon gondolkoztam, hogy hogy fogom ezt a sok mindent egyedül felpakolni. Körülbelül 5 percig gondolkoztam, majd egy körülbelül velem egy idős srác megállt mellettem.
-Most költözöl ide?-kérdezte, majd az épületre mutatott.
-Igen.-mosolyogtam.
-Mivel én is itt lakom szívesen segítek neked felpakolni, de csak akkor, ha nem veszed tolakodásnak.
-Uh! Azt meghálálnám! Nagyon köszi!
Mire felpakoltunk, mind ketten nagyon elfáradtunk, ezért behívtam egy italra, majd beszélgettünk.
-Olyan udvariatlan vagyok.-kezdtem bele-Hogy hívnak?
-David Smith, és téged?
-Adelheid Berger.
-Németországból jöttél?
-Igen
-Melyik városból?
-München. Voltál már ott?
-Még nem.
-Miket szeretsz csinálni a szabadidődben?-kérdeztem
-Szeretek focizni,olvasni, és a kutyámmal játszani. És te?
-Olvasok, és ruhákat tervezek, de ez csak hobbi.
 Nagyon boldog voltam, hogy már első napomon szereztem egy barátot.
Másnap reggel korán keltem, mert munkát szerettem volna keresni. Mikor kinyitottam az ajtót, David állt velem szemben.
-Uh bocsi mész valahova?-kérdezte.
-Hát, munkát kéne találnom.-mondtam.
-Ha akarod segíthetek.
-Tényleg? Köszi! Valami hozzám illő munka kéne.
-Akkor tudom is, hogy mi a hozzád való munka!-kacsintott, majd megragadta a kezem, és elindultunk.  Sokáig gyalogoltunk, majd megálltunk egy varró bolt előtt. A srác beköszönt, és engem ajánlott, hogy én tervezzem meg a ruhákat, amiket majd megvarrnak. Az ő nénikéje a főnök, ezért könnyen felvettek, bár megkellet mutatnom pár tervemet, de mivel nem volt nálam egy rajz sem, kénytelen voltam telefonon megmutatni őket.
Eszméletlen boldog voltam, hogy van még egy ilyen segítőkész srác is a világban.
Mikor mindent elintéztünk, elmentünk egy kávéra, majd megmutatta a Hyde parkot, ami csodaszép.
-Na, hogy tetszik?-kérdezte.
-Csodálatos!
-Örülök, hogy tetszik.-mosolygott, majd tovább sétáltunk.
-Mesélj még magadról!-kérte séta közben.
-Hát, visszahúzódó típus vagyok, sosem volt egy igaz barátom sem, és imádom a focit. Most te jössz!-mondtam.
-Detto!-mosolygott, majd elindultunk visszafelé, majd eleredett az eső. Nagyon fáztam, ezért David odaadta a kabátját, amiben éreztem az illatát. Mikor már a bejárat előtt voltunk, én nem bírtam tovább és megcsókoltam. Nagyon jólesett a finom puha ajkait érezni. Tudom, hogy nagyon rámenős volt, meg, hogy túl korai, de én ezt hívom "Szerelem első látásra" címen.
Miután megtörtént ez az egész felkísért a lakásom elé, és elbúcsúztunk.
-Nagyon jól éreztem magam, bocsi a csókért, nem is értem, hogy miért tettem, hiba volt.-hazudtam. Már mint a csókkal kapcsolatosat.
-Nem baj. Én is jól éreztem magam.-majd megcsókolt. Éreztem nyelvét a számban. Éreztem, ahogy találkozik az én nyelvemmel az övé.
Lassan elbúcsúztunk. Éreztem, ahol a kezem elválik az övétől. Én sem vagyok normális, hogy 1 és fél napja ismerem, és így érzek iránta, de ez olyan különleges érzés amilyet nem lehet kifejezni. Azt hiszem ez az az érzés, mikor pillangók repkednek a hasadban. Vagyis valami ilyesmit szoktak mondani róla a filmekben.
Felvettem a pizsamámat, fogat mostam, majd belebújtam a puha ágyikóba, és One Direction zenéket hallgattam. Arra gondoltam, hogy milyen jó is lenne egyszer eljutni egy koncertjükre.
Reggel kopogásra ébredtem. Persze, hogy David volt az. Mikor megláttam, ösztönösen elmosolyodtam, majd beengedtem. Csináltam neki egy kávét, és amíg megitta felöltöztem, és fogat mostam, hogy ne legyen büdös a szám, ha beszélek vele. Mire kész lettem, már üres volt a csésze. Leültem vele szembe, és megbeszéltük a másnapi programot, mert holnap lesz az első munka napom, de egy telefon csörgés félbeszakította a beszélgetésünket. A Story of my life a csengőhangom. Még a repülőtéren alakítottam át, de most nem ez a lényeg. A lényeg az az, hogy anyukám hívott, hogy minden rendben van-e.
Mikor letettem, a srác mosolyogva nézett rám.
-Hallom szereted a One Directiont.-mosolygott tovább.
-Igen, a kedvenc bandám.
-Akarsz velük találkozni?
-Igen!-csillant fel a szemem-De, hogy tudnád nekem ezt elintézni?
-Ismerem őket. Az előtt, hogy Harry indult volna az X-factorban, legjobb haverok voltunk, és most is tartjuk a kapcsolatot. Ma is találkozhatunk velük, ha akarod.
-Tényleg? Nagyon örülnék neki!
-Jó, akkor várj egy picit. Elintézem én neked.
Bepötyögött egy telefonszámot, majd félreállt, és 2 perc múlva vissza is jött.
-Na, akkor indulás.-kapta fel a kabátját, én meg még mindig nem tudtam elhinni ezt az egészet.
Egy nagy épület felé sétáltunk. Gondolom itt szoktak a srácok próbálni.
Mikor bementünk, meghallottam a csodás hangjukat, és nem tudtam ellenállni, odafutottam
-Te jó ég!-csúszott ki a számon, mire mindenki idefigyelt.
-Te ki vagy?-kérdezte Harry, majd átkarolt.
-Egy nagy rajongótok, aki csak egy autogrammért, és pár közös képért jött.-vigyorogtam.
-Gondolom te vagy David barátnője.-mondta Zayn.
-Hát, inkább még csak haver.
-Az jó, mert akkor köztünk lehetne valami.-kacsintott Harry.
-Hé! Vedd le róla a kezed!-kiabálta az éppen bejövő David. Talán neki 2 csók, már túl lépte a barátságot....

Remélem tetszett az első rész, és követni fogjátok az eseményeket :) Komizzatok, és iratkozzatok fel! :D Köszii :**