3. Fejezet -Az utolsó együtt töltött hét 1. rész

Reggel arra ébredtem,hogy Dave megérinti a kezemet. Milyen lusta. Csak ennyit tud? Felültem, megfogtam a pólóját és magamhoz húztam, majd megcsókoltam. Elkezdte simogatni a hátamat,majd megdöntött, ő visszafeküdt én meg rajta hasaltam. Egy ideig csókolóztunk, majd abba hagytam, és leszálltam róla. Kimentem a szobából, és a konyhába tartottam. Gondoltam összedobok egy kis reggelit a szerelmemnek.
Éppen a narancsot facsartam, mikor hátulról átöleltek.
-Mit csinálsz?-kérdezte a srác.
-Neked csinálok reggelit.-megfordultam, és megpusziltam az arcát.-Lassan indulnom kéne, elkísérsz?
-Igen. Téged bárhova!
Elmosolyodott. Édes kis gödröcskék jelentek meg az arcán. Mindig kiráz a hideg mikor mosolyog.
Megreggeliztünk és elkészülődtünk, majd elindultunk a munkahelyem felé. Mikor odaértünk, csókkal búcsúztunk, és én már mentem is dolgozni. Az egyik ruha amit én terveztem.
Délután 5-kor végeztem, és David már ott várt rám. Már akkor láttam az arcán, hogy van valami baj. Nem akartam ezt szóvá tenni, ezért csendben sétáltunk hazafelé. Megkérte, hogy jöjjek át vele a lakásába. Mikor bementünk, átöleltem, mert nagyon rossz volt látni rajta, hogy valami nincs rendben.
Leültünk a kanapéra, és láttam, ahogy magában keresi a szavakat, majd megszólalt.
-El kell utaznom 1 hétre.-mondta, mire sírógörcs fogott el, és nem tudtam mit hozzá fűzni. Ezt ő is látta, így folytatta-New Yorkban van a családom, ezért odamegyek. Elhalasztanám, csak az a gond, hogy anyukám megbetegedett, és mivel csak én tanulok orvosit a családban, csak is én tudom ápolni, ha egyedül marad. Sajnálom. De mindennap írok neked egy levelet, és várni fogom a választ.-átölelt, mire én már sírtam. Feltűrte a pólója ujját, és megtörölte a szemem, majd megcsókolt.-Még van egy hetem. Ha akarod szólok a nénikémnek, hogy addig legyen egy kis szabadságod. Együtt leszünk egész végig. Szeretlek, és nem szeretnélek többet könnyes szemekkel látni.-átölelt, és én egy darabig nem engedtem el.
Este nála aludtam, és gondolkoztam, hogy mit adjak búcsú ajándékba. Gondoltam odaadom neki az öngyújtómat. Tudom, hogy semmi értelme, de ezt még én díszítettem ki, és gondoltam, hogy örülne egy olyan ajándéknak, amit én csináltam.
Reggel apró puszikkal keltettem fel, majd odahúzott magához, és beleharapott az arcomban.
-Oh! Hát így játszunk?-kérdeztem, majd rámásztam.-Hát akkor a harc hát legyen harc! 
Lehajoltam az arcához, és beleharaptam a nyakába. Ő megfordított, és most én voltam alul.
-Innen már nincs menekvés vámpír lány.-mondta, és elkezdett csikizni. Mikor már nem bírtam tovább, megfogtam a pólóját, magamhoz húztam, és megcsókoltam.
Leszálltam róla, és lefeküdtem mellé, majd hátulról átölelt.
-Mi különlegesek vagyunk együtt. Te vagy a másik felem. Sosem éreztem így még senki iránt.-mondta, mire kicsordult egy árva könnycsepp a szememből.
-Én sem éreztem még így senki iránt. Ezért lesz szörnyen nehéz nélküled 1 hónapon át.
-Ha eddig kibírtad nélkülem több évig, akkor most is menni fog.
-De akkor még nem ismertelek. Ez így nem fair!
-Gyere, keljünk ki az ágyból! Mára terveztem valamit, ahol csak mi vagyunk.
Könnyes szemmel keltem ki az ágyból,de egyből jobb kedvem lett, mert a srác hátulról felkapott, és a két kezében vitt ki a szobából.
-De hülye vagy!-röhögtem.
-Ha azért vagyok hülye mert szeretlek, akkor én már mehetnék a dili házba-mosolygott.
Megreggeliztünk, és felvettünk valami lazát, majd David elővette a gördeszkáját, és azon mentünk el arra a helyre, amit mondott. Kezét átfonta a csípőmnél, és úgy irányította a gördeszkát. Csodás érzés volt. A kellemes szellő lágyan simította az arcomat.
A Big Bennél álltunk meg. A hátulsó részén volt egy ajtó.
-Nincs egy csattod?-kérdezte, majd kiszedtem a hajamból egyet, és azzal kinyitotta az ajtót.
Felgyalogoltunk az órás részhez, és ott voltunk. Ott volt pár szék és pár asztal. Két széket egymással szemben tettünk az asztalhoz, amit a David hátizsákjából kiszedett vörös terítővel terítettünk le, majd vörösbort nyitott, és bekapcsolt egy gyönyörű zenét. Tényleg csak ketten voltunk ott. Hogy ez a srác miket nem tud kitalálni? Viszont egy dologtól féltem.Attól, hogy bajba fogunk kerülni.